Már indulás előtt két nappal, mikor Hajninál, hosszú évek óta bevált fodrászomnál voltam, emlegettem neki, hogy majd látogatást tehetek egy hónap múlva Ahmednél, aki ki tudja mit művel majd velem. Nos, kb. hat hét múlva már tényleg elég szénaboglya voltam, a sok zselé is csak kicsit segített és a nyolcadik héten végleges elszánásra jutottam; irány Ahmed. Kata Alinak keresztelte a srácot, akit kinézett nekem a Sheik Saad-on, ami egy tőlünk pár kilcsire levő bevásárló utcán van, Old Mezzén. Szóval még a sokat szídott Chryslerrel (még nem volt saját kocsim) bemerészkedtem a forgalomba és míg vásárlás után Kata és a gyerkők még tovább mentnek, én legyökereztem Ali fodrász üzlete előtt és csak bámultam, mint szegény gyerek a csokoládés bolt előtt a századelőn. Ali egy idő után megérezte, hogy nézem és egy bátorító mosolyt dobott, meg intett is, hogy jöjjek be. Épp elmélyülten munkálkodott; borotvált. Az nekem nem fog kelleni, határoztam el. Nagynak és félelmetesnek tűnt a szerszám, de egyetlen vércsepp nélkül úszta meg a kedves vendég. Közben borzongtam, de nem csak ezen; az üzletben ment a tévé, persze az Al Dzsazira arab adása, a közvetített képek magukért beszéltek: a Japán cunami látvány letaglózott. Aztán pár képsor Líbiáról és télleg úgy éreztem, betört a reality. Sorra kerültem. Ali neve valójában Mohamed. Kopasz, velem egyívású lehet, kis kerek szemüvege van, intelligens, megnyerő arc. Megdöbbenésemre pár mondatot angolul is kicsikart magából és a your wellcome sűrű ismételgetésével fejezte ki nagyra becsülését és szerencséjét, hogy újabb jól fizető kuncsaftot fogott. Vagy egy órán át vágott, fésülgetett, rohadt aprólékos munkát végzett. Vágás után jött a hajmosás. Na az szar érzés volt. Hajoltam előre egy mosdókagylóba, zuhogott rám az eleinte hideg, később langyosodó víz és számba, orromba folydogált tovább, növelve amúgy is erős komfortérzetemet. Majd egy rendkívül büdös törölközőt dobott a fejemre, alig vártam, hogy ettől megszabadítson. Ezt követően kis vatta darabot vett elő, megsodorta és basszus belenyomta a fülebe egy óvatlan pillanatban és mire bármit csinálhattam volna, egy gyors fültisztítást is végzett. Brrrr. De a végeredmény egész jó volt. Miután láttam, hogy anyagilag ebbe nem szakadunk bele, a fiamat is beneveztem egy menetre, mert hozzá képest pumukli egy jól karban tartott skinheadnak számított. Közben Hannát elvittem üdítőtt meg vizet venni. Mire visszaértem, újabb vendégek érkeztek. Nagy büszkén újságolta Mohamedből lett Ali, hogy nemzetközi a vendégköre, mert a srác, aki ott ül, bizony francia. És télleg! Elsőre Benoit (mert így hívják) inkább egy B közép Chelsea drukkerre emlékeztetett kopaszodó fejével, hetes borostával és dizájnos szemöldök piercingjeivel, de aztán kiderült, hogy csak egy megfáradt háztartásbeli – egy egy és egy három éves fiúcskát nevel napközben, felesége az École Francaise de Gaulle tanárnője. Szóba elegyedtünk és nagyon is barátságos volt a srác. Telcsiszámot cseréltünk és ahogy ígérte, megadta egy közeli preschool elérhetőségét, ahova később el is mentünk és végül a Hannának ősztöl ez lett az ovija: a legendás Friends Preschool. Szóval mire is jó egy fodrász? Nem csak pszichológus, de egyben a társadalmi kapcsolatok katalizátora is. Alival még volt pár kisebb kalandom - talán később írok róla...